BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

33_betlehem.gif

Válasz

Gyertya

A gyertya fénylik, világít,
Hogy hánynak nem tud róla.
Jónak, rossznak világít?
A gyertya sem tudja.

Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
aztán feledésbe megy.

A külsején nincs semmi szépség,
De, felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.

Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.

De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.

Válasz

Bakony erdő fái között a madarak ,de szépen dalolnak.
Öreg bükkök vén gyertyánok lombjaikkal egymásra hajolnak.
Madár dal szól reggel, este,úgy köszönnek el az öreg fáktól
Kora ősszel elköltöznek,elbúcsúzva az itteni nyártól

Bakony erdő fái közé a madarak mindig vissza térnek,
Dalolgatnak örömükben,mert örökké békességben élnek.
Békességben, szeretetben építgetik évente a fészkük,
Fiókáik nevelgetve,öröm nékik az a rövid éltük.

Válasz