Szilveszteri szokások Tudjuk, hogy a lencse és a malacsült az újévben szerencsét és gazdagságot hoz. De vajon tudjuk-e, hogy miért durrognak ilyenkor a petárdák, miért pont pezsgõvel koccintunk és mit jelent a patkó vagy a lóhere? A tûzijátékok már az ókori kínaiak körében is nagyon népszerûek voltak. Õk már i.e. 2000-ben ismerték és használták a petárdákat. Ezek a kén, salétrom, és szén tartalmú robbanószerek az ünnepek fénypontját jelentették, amelyek óriási tömegeket vonzottak.

A tûzijátékok a reneszánsz korban is a nagy ünnepségek csúcspontjának számítottak. A hercegi udvarokban neves mûvészek – többek között Leonardo da Vinci – készítették a petárdákat, a zeneszerzõk – mint Händel is – pedig darabokat komponáltak hozzájuk. A századok során egyre színesebb, bonyolultabb petárdákat fejlesztettek ki, így napjainkra már görögtüzekben és a szivárvány minden színében pompázó fényjátékokban gyönyörködhetünk.

Ólom, patkó, lóhere

Pukkan a pezsgõ, cseppen az ólom, sül a malac. Mindez annyira természetes szilveszter éjszakáján, hogy nem is kérdezzük: miért. A kulcsszó: a szerencse.

Az ólomöntést a középkor óta használják jóslásra. 327 fokon olvad, és mivel a gyertyaláng 1200 fokos, kanálon fölé tartva, otthon is könnyen olvasztható. Hideg vízbe öntve az ólom azonnal megszilárdul, közben érdekes alakzatokat vesz fel. A megszilárduló ólomdarab formája a következõket jelentheti:

- angolna: a következõ év eseményekben gazdag lesz
- labda: nagy boldogság vár rád
- sárkány: sok pénz van kilátásban
- harang: még nem tudsz róla, de úton van a baba
- fej: az álomférfi hamarosan eljön
- egér: új szerelem a láthatáron, vagy a meglévõ kapcsolatba új tûz költözik
- kulcs: anyagi fellendülésre számíthatsz
- hagyma: bosszúság várható
- szõlõ: vidám éved lesz, siker koronázza elképzeléseidet

Egészen a XVI. századig Karácsony napján (december 25-én) ünnepelték az új évet, néhol pedig január 6-án (háromkirályokkor). XII. Ince pápa rögzítette végül január elsejét 1691-ben. A rómaiaknál március 1-jén kezdõdött az új év, ezért pl. a szeptember volt a hetedik hónap (“septem” latinul hetet jelent).

A patkó és a lóhere kultusza régi idõkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába megóvják õket a betegségektõl. Más népek hajóikra és ajtófélfájukra szögezték. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen. A patkó "szerencsét hozó mivolta" abban rejlik, hogy régebben a lovat szent állatnak tartották, ezért gyakran lóáldozatokat tartottak, hogy az isteneknek kedveskedjenek legdrágább állatuk vérével. A késõbbiekben a patkó töltötte be ugyanezt a szerepet. A hiedelmek szerint az az igazán hatásos patkó, amit nem vásárolnak, hanem találnak. A négylevelû lóhere védelmezõ funkciója abból adódik, hogy formája kereszt formára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése elõtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínûleg a négylevelû lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

Babona és tudomány

"A szerencse forgandó" - mondják. Nem készülhetünk rá, és felesleges várnunk rá, mert kiszámíthatatlan. Az egyik embernek hétrõl hétre szerencséje van, a másiknak soha. Talán ez az, amely oly megfoghatatlanná teszi. Lássuk csak, mi hozhat szerencsét az új évben!

- A kéményseprõk, mint a tûz õrzõi gazdagságot hozhatnak, ha rájuk pillantva megfogjuk a kabát, vagy inggombunkat
- A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a termékenységet hoz
- A lóhere elûzi a boszorkányokat és a rossz szellemeket
- A malac gazdaggá teszi a ház népét (ellenben a csirkével, ami elkaparja a szerencsénket)

Az italok királya

A pezsgõzés elterjedésében nagy szerepet játszott Madame Pompadour, aki - ha hihetünk a legendáknak - az elsõ pezsgõspoharat saját melleirõl mintáztatta udvari mestereivel. Azóta sokat változott a pezsgõspohár alakja: jelentõsen megnyúlt, hogy hosszúkás formájában a felfelé úszó parányi buborékokban kedvünkre gyönyörködhessünk. A pohár szája általában kissé befelé hajlik - így a pezsgõ illata a pohárban koncentrálódik.

Fõként szilveszteri rendezvényekre jellemzõ, hogy a poharakat piramis alakban rakják egymás tetejére és a legfelsõ pohárba kezdik el tölteni az italt, mígnem a finom ital szintrõl szintre az összes poharat megtölti. Ez a napjainra igen elterjedt szokás Napóleon korára vezethetõ vissza: amikor a híres hadvezér egyiptomi útjáról hazatért, pezsgõpiramissal ünnepelték.

A pezsgõ az egyik legkedveltebb "kedvcsináló" ital a világon. Pezsgõvel koccintunk az esküvõkön, a sikeres üzletkötésekkor, a diplomaosztó vacsorákon, a születésnapokon és az év összes jelentõs eseményén. Ennek oka tradícióiból és fenséges ízébõl adódik, ám ne feledjük, hogy a pezsgõben lévõ szénsav révén az alkohol

Forrás:http://www.kakukk.ro/content/view/140/34/